Történet

  Hát, hogyan is kezdődött a dolog? Szeretem a kelta kultúrát, valahogy az egész miszticizmusa kicsit közel áll hozzám. Olyan, mintha ősi magyar vérem mellett ott figyelne a kelta is az ereimben. Ami nem is lehetetlen, mivel valljuk meg őszintén voltak kelták a Kárpát-medencében, csak még jóval előttünk. Imigyen, hogy gondoltam egyet, hogy ha már úgyis kinn fogok figyelni Erasmuson ősszel, akkor fapadossal kiugrok az általam hőn szeretett Irországban is, és megcsodálom ír féltestvéreim ősi kelta romjait.

  Októberben ki is jutottam Koblenzbe, így már csak a „nagy ugrás” volt hátra. Közvetlen busszal szárnnyaltam a Frankfurt-Hahn reptérre, nem kaptunk defektet, célhoz értünk időben. Életem első repútjáról lévén szó azt sem tudtam, hogy miképpen működik az ilyesmi. De a terminálban sikeresen megtaláltam a check-in pultot, így minden probléma nélkül sorba álltam. Odaértem, majd a harmadmagyar, harmadangol és harmadnémet betűkkel lefonetikáztam az internetes kódomat egy eléggé szemrevaló kislánynak, de sajnos minden rendben volt velem, úgyhogy nem is foglalkozott velem tovább, nyomás tovább a kapuhoz. Útlevcsimet jól megnézték a német határőrök, majd sikeresen levetettem magamat a csaknem zsírüres széksorokba. Egyórás várokozás után befáradozott mindenki, megjöttek a biztonsági emberek, az eső elállt, és bepörögtünk a gépbe. Sajnos tapasztalathiány lévén nem siettem a dologgal, mire a fedélzeten kiderült, hogy itt biza érkezési sorrendben foglaljuk el a helyünket. Persze, ezt szende szemekkel tettetve jól belenéztem az éppen elég erős helyi lokális maximumot képviselő egyik francia „kislány” szemébe, és megkérdtem, hogy melléülhetek-e? Engedett a leányzó a kísértésnek, és a további utat sikeresen együtt töltöttük.

  A repülőút a felszállással kezdődik, mint tudjuk. :o) Hát, nálunk a sofőr nem sokat szarakodott, jól beletaposott a gázba, és elsőre fenn voltunk a levegőben. :o) Kicsit navigálva átharaptunk pár felhőt, és már nyoma sem volt az esőnek, sütött a nap hétágúan, sajnáltam, hogy a fürdőnacim nem volt nálam, mert kicsit piríthattam volna magamat. A felhőktől hála istennek nem lehetett látni a La Manche srácot, aminek nagyon örültem, mert zuhanni szárazföldre jobban szeretek.

  Szűk két óra alatt meg is érkeztem, és nyertem egy órát az időeltolódás miatt. Air shuttle busszal bementem Killarney-be. Itt gyorsan megkerestem a szállást egy óra alatt lepakoltam, béreltem egy cangát, és nekivágtam a környező tavak, nevezetességek világának. Először elég nagy gondom támadt, mivel szinte semmit nem értettem a helyiek nyavajgásából. Azt hittem, hogy velem van a probléma, mivel angol nyelvtudásom eléggé csekélyke. Aztán pár helyen találkoztam angol túristákkal, és rájöttem, hogy biza nem velem lészen a gond, hanem ezek a fránya írek bizony nagyon gáz kiejtéssel beszélik az angolt. Ezzel hétköznapilag kicsit bajban éreztem magamat, viszont büszkén is dagadt a mellem, mert hát annyira mégse angolosodtak el. :o)

  Az eső persze esett már az érkezésem délutánján is. Megnéztem azonban ekkor a Ross-kastély romjait. Ez volt az uccsó erődítmény, amit Cromwell csapatai annak idején utolsó ír erődítményként bevettek, és leromboltak. Komisz angolok, pfúj. Miután jól kidühöngtem magam, és elküldtem az angolokat más égtájakra, tovább kerekeztem. Párszor rossz útra tévedtem, mert az írek mindent kitábláznak, amit csak lehet a lakóparkokig bezárólag, ezért általában az elsődleges probléma az volt, hogy a rengeteg táblából ki kellett hámozni, merre is menjek. Aznap még meglátogattam a Mucross Abbey-t, ahol persze szerzetesek laktak annak idején, és a változatosság kedvéért az angolok kergették el onnan őket. A romok mellett volt egy temető is, ahol érdekes sírokat láthat az ember ír motívumokkal. Az egyik kedvencem egy pad volt. Mármint a sírkő volt egy kőpad. Ez nem is olyan rossz ötlet, gondolj csak bele! A másik helyen egy nagyon szép versidézetet láttam egy síron, amit le is fényképeztem, kis angoltudásom ellenére megértettem.

  Megtérve a kirándiból gondoltam berántok egy olajos halat, és elmerengek a nap eseményein. Azonban nagy elmélkedésem közepette női német sustorgásra ucsúdtam fel, és a hangok irányába fordítva fejem megállapodott két fiatal lányon. Gyorsan belapátoltam a maradék cuccost, és odalépődtem hozzájuk, hogy nincs-e kedvük fejleszteni a nyelvtudásom? És bizony volt. Beszélgetésbe elegyedtünk, és kiderült, hogy freiburgiak, és aznap jöttek ők is. Mondottam volt nekik, hogy este kéne közösen hörpinteni egy Guinness-t, amire szendeszemű igen választ kaptam. Jól felmentem, összeszedtem magam, megvártam a csajokat, míg kikencézik magukat, és elpattantunk egy zenés pub-ba. Rendhagyó hét volt éppen, mert nem ír kocsmazenét játszottak, hanem a Floridából jött Big Daddy nevezetű jazzénekes, egy szálas gitárral tartotta koncertjét. De nagy tokája, poénos szövege (amiből sokat nem értettem), és nem utolsó sorban jó hangja.

  Zsír jó volt, ami persze megmutatkozott az ágybakerülés időpontjában is, ami miatt sajnos elég későn keltem fel, s a biciklim zárójának kulcsát is elhagytam... :o( Hál' Istennek ez utóbbit megtaláltam a pubban, úgyhogy útra is kelhettem, viszont ez bizony már túl későn volt, ráadásul pénteken csalafintán nagyon faramuci idő volt. Ugyanis péntek-szombatra terveztem a „Ring of Kerry” megtételét, ami egy kb. 140 kilométeres körút, azonban a késői keléssel, a szintkülönbségekkel, a nagy csomagommal és a pénteki rossz idővel nem számoltam. Így sajna csak Cahersiveen-ig jutottam, de ez aznap egyébként is csodálatos teljesítmény volt. Az utam Killorlin-ig eléggé eseménytelen volt, jobbjára csak esett, áztam, és anyáztam. Aztán ezután relatív könnyű dolgom volt, fölfelé kellett mennie, és el-el állt az eső. Amit tipikusan aznap megfigyeltem, az az volt, hogy a tehenek, birkák és lovak egyszerűen baromi nyugisan ellegelészgetnek maguknak egész nap. Mintha reggel megtekertek volna maguknak egy joint-ot, és kész, flying egész nap, eshet az eső, ahogy akar. Mégis a legtipikusabb egy varjú volt, ami szerintem már nem is füvezett, hanem belőtte magát, mert kb. 30-40 centiről le tudtam fényképezni, nem zavartatta magát. Szóval kezdett teljesen Hollandia feelingem lenni, a sok kábszeres állattól. Viszont egész szép fényképeket csináltam aznap jó nagy szivárványról, és az óceánról egyaránt, meg bégettünk együtt egy kicsit a birkákkal. Délután 5-kor azonban feladtam a menetelést, és betértem a Sive Hostel nevezetű hostelbe. Itt is az fogadott, ami Killarney-ben: egész rendes berendezés, emeletes ágyak, alacsony emelettel, fűtés nem volt (mert minek is október végén? :o) ), viszont mindezek ellenére uccsó volt, csak 13 eurót kóstált.

  A következő nap eléggé uncsi volt, mert csak visszatekertem 70 km-et, viszont kellemes idő volt, alig csöpörészett párszor az eső. Délután még egyszer kiruccantam a killarney-i tavakhoz, megnéztem egy vízesést, és a „vizek találkozását”. Este betértem egyedül kedvenc pub-omba, ahol a helyi csajok magukhoz invitáltak. Sajnáltam, hogy kevés angolságom van,... na mendegy.

  Másnap Dingle-be mentem, és kibéreltem ott egy biciklit (hú, de gázul rossz volt), aztán elmentem a kelta vésett kavicsomhoz, amiért tulajdonképpen útrakeltem aznap. Valahogy aznap nem volt szerencsém, a bicaj ratyi volt, a szél dombnak felfelé szembe fújt, aztán lefelé meg szélcsend volt. Egy palotapincsi fenevad is aznap rámvetette magát. Pár dolgot nem tudtam megnézni, mert busz is kevés volt, viszont megismerkedtem egy finn lánnyal az egyik ajándéküzletben, és jól megbeszéltük egymást. Visszatérve még találkoztam egy magyar sráccal, aki kinn melózott 8 hónapig Írországban, és időközben ment haza. Jól elmentünk pubozni, aztán Big Daddy nyomta aznap este szintén, csak zenekarral. Lejmoltam tőle egy cd-t, aludtam egyet, és visszarepültem. Imigyen történtek a történtek.

Tanácsok

Időjárás:

Nem kell nagy zuhékra számítani, aki a változékonyságot könnyen viselni, annak ideális a hely. Két órán belül könnyen előfordul verőfényes napsütés és eső egyaránt. Milyen az ír eső? Olyan pityergős. Sokszor csak szitál, de ha huzamosan is esik, nem párosul erős széllel. Ha a szél fúj is, azt egyenletesen teszi, nem nagyon vannak széllökések.

Táj:

Egyszerűen gyönyörű mindenütt! (Megjegyzem, hogy a Killarney-Killorlin bicikliút kicsit unalmas.)

Ruha:

Szerintem nem kell túlzásba vinni. Október közepén stabilan 13-15 fok körül volt a hőmérséklet nappal. Ha az ember biciklizik, akkor aztán még kevésbé kívánja a sok ruharéteget. Én az egyik napot például trikóban nyomtam végig, olyan jó idő volt. A változékony idő miatt egyébként is nagyon sziszi-fuszi állandóan megállni, levenni-elrakni, kivenni-felvenni. A lényeg: az ember ne sajnálja a pénzt egy jó vízlepergetős, lélegző kapucnis dzsekire, valamint nadrágra. Szerintem ennyi a lényeg: vízálló nadrág, kapucnis felső, 1 pulóver+váltás trikó, fehérnemű, zokni minden napra(+1).

Reptér:

Én egy mikrobuszos palival mentem egy francia csoporttal együtt Killarney-be. Ez elvileg Shuttle Bus, és oda-vissza működik, retour jegyet vettem 10 euróért. Persze felesleges volt, mert visszafelé nem találtam, honnan indul a városban (amikor jöttem, csak kirakott minket a forgalomban minket, mert dugó volt). A hivatalos Érienne buszjáratokon 3.5 euró egy út, ha jól emlékszem...azzal mentem vissza.

Szállás:

Általában nem erősség még ősszel a fűtés. Ha nincs az embernek jó meleg ruhája, akkor jól be kell bújni a takaró alá, hogy ne fázzon az ember. A csomagot mindenütt ott hagyhatjuk a szobánkban, ha még aznapra van foglalásunk, viszont a szobát 10-re el kell hagyni. A recepciósok mindenütt segítőkészek, de az angolon kívül nem beszélnek más nyelven. Mindenütt van közös konyha, közös evőeszközökkel, poharakkal, tányérokkal, fazekakkal és tűzhellyel. Természetesen evés után el kell magunk után mosogatni, és törölgetni.

Killarney-ben talán a legjobb+olcsóbb megoldás a Neptunes Town Hostel. Benn van a belvárosban, lehet neten keresztül is foglalni oda helyet, bár októberben bőven volt hely. Egy éjszaka 13.50-be került 8 ágyas szobákban. Van közös konyha, itt könnyen lehet ismerkedni, és meg kell említeni külön a melegvíz automatát, amely segítségével könnyen készíthetünk teát. Jah, és van ingyenes internet hozzáférés egy gépen az előszobában. Ez néha ontja a hirdetéseket, néha pedig lehet rajta netezni; én három nap alatt nem jöttem rá, milyen logika szerint.

Cahersiveen-ben a Sive Hostel-ben húztam meg magamat. Ezt egy család üzemelteti, egész sok szobájuk van, ahhoz képest, hogy a város milyen kicsi, és nincs is ott sok minden. Viszont a központban van, a kocsmáktól nem messze, és egy benzinkút+shop mellett. Egy éjszaka 12.50 euró volt.

Jó kiindulópontok a kereséshez: http://www.hostelworld.com (árakkal), http://www.hostels.com (árakkal), http://www.google.com.

Bicikli:

Killarney-ben a O'Sullivan's-nél béreltem cangát. Relatív olcsó volt: 12 euró/nap (vmilyen igazolványt ott kell hagyni), a biciklik rendben vannak tartva, ki lehetett próbálni a választott darabot, tanácsot is adtak, valamint elég nagy kínálatból lehet választani+10 méterre volt a Neptunes-tól... Na, és itt valamire ki kell térnem. A hosteleknél a neten lévő szolgáltatások nem mindig igazak. Pl.: a Neptunes-nál az olvasható, hogy lehet bérelni biciklit. Ez nem így van, hanem csak 10 méterre tőlük van az O'Sullivan's, ami csak akkor gond, ha az O'Sullivan's zárva van....

Dingle-ben csak a Fios Feasa volt nyitva vasárnap legnagyobb szerencsétlenségemre. Mondjuk csak 9 eurót kértem egy bicikliért, de a nap végére ezt is sokalltam, totál csőd volt az egész. A biciklik a szabad ég alatt vannak kirakva, egy ponyvával letakarva. Hát, eléggé csontra rozsdásak voltak már a vázak, és a váltók is gázok voltak. Aki teheti, kerülje el!

Kaja:

Csoró magyar lévén péksütin éltem öt napon keresztül, amire nem volt panaszom, és de a végére hülyét lehetett kapni a édes péksütiktől. Ugyanis káposztás, vagy egyéb sós cuccot nem lehetett kapni, csak kenyeret és zsemlét. Így relatív elég olcsón ki lehetett jönni 5-6 euró/nap. Minden benzinkútnál van bolt, ami elég sokáig nyitva van naponta. Na, itt nem a magyar benzinkutas shoppokra kell gondolni gagyi árúval, hanem rendes élelmiszerboltokra. Nem hülyék az írek sem: Minek építsünk külön abc-t és benzinkútat, ha a kettő egyben is működik. :o) Tanulni kéne tőlük...

Kocsma, csajok, pasik:

Killarney-ben király éjszakai élet van, elég sok a turista. Rád van bízva, hogy kiválaszd a megfelelő helyet, és nem kell meglepődni, ha egyedül iszol valahol, és a helyi csajok leszólítanak, hogy igyál velük. :o))

Csomag:

Ez az egyik legsarkalatosabb pont, hogy ha az ember biciklivel megy, úgy, hogy nem viszik a csomagot szervezetten utána. Törekedni kell, hogy 10 kilónál ne nagyon legyen több. Tippek: a tusfürdőt, sampont használjuk otthon, mielőtt megyünk, nem fog kelleni úgyse egy teljes tubus. A ruhán kívül, egy flakon kell víznek, egy törülköző, borotválkozós cucc, pzs. Mindent rakjunk nejlon szatyorba, hogy ne ázzon el.

---